Július 14. Első napunk a Portugál Caminón.

A szoba megtelt zarándokokkal. Mellettünk fiatal srácok aludtak. Reggel mikor kijöttem a szobából Jutka, és Maris már a kertben beszélgettek. Bekentük magunkat naptejjel, és elindultunk a metró állomás felé. Gondoltuk, hogy a központban még minden zárva van, de azt is tudtuk, hogy csak néhány óránk van a nevezetességek megtekintésére. Amit nagyon szerettünk volna látni az a katedrális volt. A katedrális azonban csak 9 órakor nyitott, ezért bementünk egy templomba, ahol mise volt, majd megnéztük a központi pályaudvar csodálatos belső fali csempéit. Porto belvárosi pályaudvara egy bencés kolostor helyén épült a XX. század elején. A külsőleg is impozáns épület főbejáratán áthaladva kék csempékkel díszített utcacsarnokba érkezünk, amelynek falain életképek, közlekedési és vasúti szimbólumok váltakoznak tájképekkel. Megnéztük a 75 méter magas barokk tornyot, egy üzletet, amibe halkonzerveket árulnak, és felfedeztünk egy kézműves boltot, ahol konyharuhákat, kötényeket árultak. 2012-ben már voltam Portugáliában egy Comenius projekt keretében. Akkor azt mondták nekem a portugál tanártársaim, hogy feltétlenül vegyek egy konyharuhát, amelybe szív van hímezve, mert az szerencsét hoz a párkapcsolatban. Hallgattam rájuk, és vettem egyet. Március 19-én értem haza, és március 31-én megismertem Lacimat. Rögtön elhatároztunk, hogy veszünk Marisnak, és Erzsikének egy-egy ilyen konyharuhát, de vasárnap lévén a bolt zárva volt. Vissza mentünk a katedrálishoz, már gyülekeztek a zarándokok. Néhány percet kellett várni, és megnézhettük a Cathedral Sé-t. Számos alkalommal átépítették, de a külső homlokzat megőrizte román-kori jellegét. A gótikus kerengőn sétálva szépséges kápolnákat láthattunk. A falakat kézzel festett azulejos csempék díszítették. Aminek nagyon örültünk az Szent Jakab XVI. századi szobra volt, mert alkalmunk nyílt áldást kérni utunkra. A katedrálisból az információs irodába mentünk, ahol kagylót szerettünk volna venni a hátizsákunkra. Ott elmondták, hogy vissza kell menni a 75 méteres torony mellé, és ott lesz lehetőség kagylót szerezni. Sikerült 6 Euróért kagylót vásárolni, majd megkerestük a könyvesboltot, amely alapján a Harry Potter könyvek Roxfortja készült. Az írónő Portóban dolgozott, és sokat járt ebbe a könyvesboltba, ami elindította fantáziáját. Esélyünk sem volt bejutni, mert hosszú sorban várakoztak a turisták a bejáratnál. Ezért megnéztük az oroszlános szobrokat, és egy gyönyörű templomot. Ennyi látnivaló után eljött az idő, hogy megkeressük a tengerparti utat és elkezdjük zarándok utunkat a caminon.

Metróval mentünk Trindade állomásig. Leszálltunk, és találtunk egy LIDL áruházat. Feltöltöttük készleteinket, és elindultunk az óceán felé. Matosinhos felnyíló hídja a ponte móvel a tengerparton haladó út ideális kezdőpontja. A hídon való átkelést az utazás szimbólikus kezdetének is tekinthetjük. Az óceánparti út nagyon szép volt. Szikrázóan sütött a nap, a partszakasz tömve volt fürdőzőkkel vasárnap lévén. Egy kilométeren át haladtunk el egy hőerőmű előtt. Parafitában elindultunk a tengerparti sétány egyikén. Már messziről látszottak Povoa de Varzim toronymagas apartmanházai. A parton számtalan étterem kínál hűsítő italokat a fürdőzőknek. Mi is leültünk, és ittunk egy hideg sört. Megnéztük a térképet, és úgy láttuk, hogy le kell térni a tengerparti útról, és be kell menni a városba. Jutka elővette a GPS-t ami bevitt minket a városba,jól körbevezetett a külvárosi részeken,majd egy szépen rendezett templomhoz,és temetőhöz jutottunk. Gondoltuk, hogy eltévedtünk, mert jeleket nem láttunk. Újra segítséget kaptunk, egy szimpatikus házaspár személyében. A férj portugál volt, a hölgy olasz. Próbáltak segíteni megtalálni a helyes útirányt, de soha nem értettek egyet. Labrugében voltunk. Már nagyon fáradtak voltunk, és örömmel fedeztük fel az alberguét, ami tényleg megtelt zarándokokkal, és így tovább kellett mennünk egy camping felé. Hozzánk csatlakozott egy amerikai könyvtáros nő, és együtt találtunk rá egy halászati múzeum hátsó udvarán található szálláshelyre Vila Cha-ba. Hosszú nap volt, sokat gyalogoltunk, bár túl messzire nem jutottunk. Kellemes, tiszta, szobát kaptunk, és nagyon jól esett a pihenés. A szálláson aludt még egy szimpatikus fiatal magyar pár, akik még az első útjukat próbálták. Éjszaka az amerikai hölgy a csomagjában pakolászott, a mögöttem lévő ágyon fekvő portugál nő pedig magában beszélt. A közösségi szállások szépségei.

Arra gondoltam vajon mit mondana erre Szent Jakab? Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! ¹⁴ti, akik nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.