Még sötét volt, mikor oldalra pillantottam, és láttam, hogy a lányok már készülődnek. 5 perc leforgása alatt kivitték a felszerelésüket az udvarra. Nekem nyűgösre sikeredett az ébredés, és az elindulás. Nem is beszéltem legalább két órán keresztül. Ébredeztem… Fejemen volt a fejlámpa, és úgy kerestük a jeleket. Egy kereszteződést elnéztem, és eltévedtünk. Marika szólt, hogy egy ideje nincsenek jelek. Jutka javasolta, hogy forduljunk vissza, de mi Marikával úgy éreztük jobb, ha elmegyünk az utca végéig, ott talán látunk jeleket. Az érzéseink becsaptak, jelek sehol, és vissza kellett fordulni. Caldas de Reisig mentünk. Caldas termálforrásairól híres, 40 fokos forrásai évezredek óta működnek. Caldas de Reis fontos gyógyfürdőhely. Haladtunk a központ felé, és friss péksütemény illata csapta meg az orrunkat. Beléptünk az üzletbe, nem volt túl nagy választék, de vásároltunk néhány süteményt. Alig tettünk meg 5 métert a sarkon egy szépséges kávézót találtunk, ahol bőséges választékban voltak péksütemények, és szebbnél-szebb cukrászsütemények. Leültünk és pompás reggelit fogyasztottunk el. Reggeli közben megbeszéltük a nyűgös ébredésem részleteit. Padrón volt a napi cél, és azért, hogy biztosan legyen szállásunk Jutka előre lefoglalt egy szobát Booking-on.

Az útszakasz felét erdőben húzódó természetes ösvényen tettük meg. Két folyóvölgy mentén haladtunk. Apró falvakon mentünk keresztül. Majd megérkeztünk Padrón külvárosába. A kikötőnél találtunk egy kellemes bárt, ahol megebédeltünk. Finom sült bordát ettünk, és alkoholmentes sört ittunk. A lányok jégkrémet fogyasztottak desszertként. Padrón arról híres, hogy itt kezdte ibériai hittérítő útját Szent Jakab. Jeruzsálemben bekövetkezett mártírhalálát követően ide hozták vissza földi maradványait, amelyeket most Santiégóban őriznek. Megkerestük a szálláshelyet. Nagyon jó szobánk volt, két emeletes ágy volt benne. Volt mosó, és szárítógép, több zuhanyzó, világos konyha, nagy ebédlő, és hajszárító. Miután megmostuk a hajunkat, és kimostuk a ruhánkat elindultunk felfedezni a központot. A történelmi központban sok látnivaló volt. Nagyon szép volt az Igrexa de Santiago templom itt őrzik az O Pedrón követ, amelyről a város kapta a nevét. Ez volt a cölöp, amelyhez a Jakab apostol földi maradványait szállító hajót kikötötték. Erre a szent helyre emelték a templomot. A kő korábban Neptunusznak szentelt római-kori oltár volt. Átkeltünk egy kőhídon, és elhaladtunk egy ivókút előtt, majd a kút fölött a Convento do Carme kolostorban szentmisén vettünk részt. A misén katólikus iskolák tanulói voltak, és úgy énekeltek, mint az angyalok. Hatalmas erkélyéről csodálatos kilátás nyílt a városra.  

Mise után a szállásra indultunk, és az egyik kávézó előtt kellemes rock zenére lettünk figyelmesek. Mi is odamentünk, és néhány percig hallgattuk a koncertet. Visszatértünk a szobánkba, és kiderült, hogy kaptunk egy szobatársat, egy huszonéves fiút. Marika fölött aludt az ágyon. Éjszaka arra ébredtem, hogy a szobatársunk ellenségesen magyaráz nekem, és azt mondta, hogy ne készítsek róla fotót. Annyira „rakta”, hogy fölálltam, és mondtam neki, hogy nincs nálam telefon, csak okos óra. Erre ő legyintett, elfordult, és horkolni kezdett. Lefeküdtem és Andorkó Marika szavai jutottak az eszembe: „Ez belém állt, mint villa a ganéba!” Elmosolyodtam, és vissza aludtam.