Hajnali háromnegyed négyre állítottuk be a telefonok ébresztőjét, de már nem volt szükség rá, magunktól felébredtünk. Kiosontunk a szobából az előtérbe. Felöltöztünk, összecsomagoltunk, és vártuk, hogy indulhassunk a 4:22-es buszhoz. A bejárati ajtó zárva volt, így a kert felől a nagykapun hagytuk el utolsó szállásunkat. Vártuk a buszt, de nem jött. Egy taxi elsuhant a reptér felé. Azután üres jelzéssel jött vissza. Marika megállította, és taxival mentünk ki a reptérre. A hajnali órában többen aludtak a váróterem padjain. Nemsokára megérkezett Imre is. Azt mondta, hogy bölcs döntés volt, hogy szálláson töltöttük az éjszakát. Megnyitották a kaput, és feladtuk a hátizsákokat. A vámszabadterületen vásároltunk néhány apróságot, és sok csokit. Azután megreggeliztünk, és vettünk vizet. A gép pontosan szállt fel, és elindultunk Madrid felé. Felhős idő volt, és sötét, túl sok mindent nem lehetett látni az ablaknál. Ezt csak gondolom, mert bizonyos okoknál fogva nem én ültem az ablaknál, pedig a jegyem oda szólt. De most erről nem beszélek! :D Megérkeztünk Madridba. Felvettük a hátizsákot, majd beálltunk a kígyózó sorba, hogy leadjuk. Újra becsekkoltunk, és Marikától elvették az ajándékba vásárolt sörbontót. Ezen azért bosszankodtunk egy kicsit. Egy órányit vártunk a madridi reptéren, ettünk, vizet vettünk egy automatából. Marikának elnyelte a pénzét az automata, és nem adott vizet. Imre mondta, hogy menjünk és lökdössük meg a gépet, az lehet, hogy segít. Elképzeltem, hogy benne leszünk a hírekbe, hogy agresszív magyar zarándokok, garázdálkodtak a madridi reptéren. Pontosan jött a budapesti gép is, leültünk a helyünkre, és bemondták, hogy 60 perc múlva fogunk felszállni. Akkor még nem tudtuk, hogy Barcelónában sztrájk kezdődött. Mi szerencsésen felszálltunk, és haza értünk. Lacim várt minket a reptéren. Meséltünk neki az útról, és így érkeztünk meg Görbeházára.