Eljött a nap, mikor Berkes Marika végre eljutott a hőn áhított Santiágóba. Korán keltünk, volt bennünk némi izgatottság. 25 km állt előttünk. Abban reménykedtünk, hogy sok lesz az erdő, és csak keveset kell forgalmas főút mellett haladnunk. Jutkában, és bennem még élénken élt a tavalyi beérkezés emléke. Most egy másik útvonalon, más érzésekkel érkezünk. Egy út menti kávézóban sült szalonnát, és tükörtojást rendeltünk, éppúgy, mint 2018-ban. Megérkezett a „szimpatikus” szobatársunk is, de még csak nem is köszönt nekünk. Már nem siettünk, tudtuk, hogy van szállásunk, és az eddigi 34-38 km-hez képest a 25 km lassabban is elérhetőnek tűnt. Szép településeken mentünk keresztül, több vadonatúj szálláshelyet is láttunk. Egyre melegebben sütött a nap, és Santiágó még nem volt sehol. Leültünk egy picinyke bár székeire, és én elővettem az Andorkó Marikától rám hagyományozott magyar zászlót. Egyre hangosabb lett az autók hangja, majd egy magaslatról megpillantottuk a várost. 5 km-t kellett még gyalogolnunk, mire elértük a város határát. Nem is láttunk helyiségnév táblát, egyszer csak ott voltunk. Haladtunk a katedrális tornyai felé. Azon a zsúfolt utcán vezetett az utunk, amelyen tavaly a búcsúba mentünk. Zsúfolásig volt a város emberekkel. Beértünk a főtérre, táska a hátunkon. A téren már csoportokban ültek a zarándokok. Az egyik csoport megszólított bennünket, és megkérdezték, hogy melyik utat jártuk végig, és honnan jöttünk. Majd mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, magyar szavakat mondtak nekünk. Fotókat készítettünk, majd a katedrálissal szemközti városháza hűvös árkádjai alatt pihentünk, és néztük a katedrális szépen felújított homlokzatát. Hihetetlen volt, és mégis igaz! Újra ott voltunk, örömtáncot járt a lelkünk! Van a katedrálisban valami, ami szinte megbabonáz.  Láttunk csoportokat érkezni, és énekelni, ujjongva ugrálni. Képek villantak fel az agyamba, az utunk legmeghatározóbb pillanatai. Pamplona, Burgos, Leon, Hospital de Obrigo, Astorga, Foncebadón, Portó, Tui, Padrón. Eggyé vált a két út. Méltó megünneplése az 50 évnek, amióta létezünk. Fél évszázad. Megéltünk egy napfogyatkozást, egy ezredfordulót, egy századfordulót, a rendszerváltást, technikai forradalmakat, számtalan zenei stílusváltást, generációk eltűnését, halálos betegség legyőzését, gyermekből felnőtté váltunk, szülők lettünk, és itt állunk a nagyszülői lét küszöbén. Hálát adni jöttünk, és azért is hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy együtt lehetünk itt, úgy, ahogyan terveztük.

Én Krisztust kerestem. Nem azt, aki távol
Int felénk egy fényes, örökös hazából.
Én Krisztust kerestem, akiben a lélek
Egyszerű imával a lelkünkhöz érhet.

A főtérről a katedrális oldalánál lévő ajándékbolthoz mentünk, hogy leadjuk a táskáinkat. Marika, és Jutka bementek a katedrálisba, de nagyon hamar kijöttek. Kiderült, hogy a templom belső munkálatai miatt szinte semmit nem lehet látni. Újra bementünk hárman, és felmentünk Szent Jakab szobrához, azért, hogy megöleljük. Majd Szent Jakab földi maradványait tartalmazó ereklyetartóhoz mentünk. Tavasszal Siklóson jártam, és a várban egy kovács szerencse patkókra készített feliratot. Készített nekem is egy patkót Camino felirattal. Ezt a patkót hoztam el most Szent Jakabnak, és helyeztem el a hamvai mellett. Marikának nagy csalódás volt a katedrális belseje, hogy nem láthatott misét, és nem látta mise közben a botafumeriot.

Templom

Különös érv. Szíven üt a szó:
– A vallás a templomba való!
Az igazat nem vitatom soha:
Egész világ az Isten temploma!

Jól vigyázz, ha formálod szavad
Mert templom vagy te is, te magad.
A fű, a lepke, bársonyos moha:
A teremtés az Isten temploma!

Akkor is, ha lázad, és tagad
Alkotót a szabad akarat.
Képmás, mégis önálló csoda:
Minden ember Isten temploma!

A katedrálisban tett látogatás után, elmentünk a kedvenc éttermünkbe, de sajnos zárva volt. Ezért kerestünk másik éttermet, és megebédeltünk. A lányok lencselevest kértek, és sült csirkét. Nekem saláta volt az első menü. Ezután megkerestük a szállást, ami 2,4 km-re volt a központtól. Tiszta, rendezett szállásra érkeztünk a privát szobába, amin sajnos nem volt ablak. A spanyol zarándokok hangosan beszélgettek, így mi nehezen tudtunk elaludni. Berkes Marika rendre intette őket. Így telt az éjszakánk Santiagóban.