Ködös reggelre ébredtünk. A szobában elhelyezett asztalnál megreggeliztünk. Próbáltuk a hátizsák súlyát csökkenteni. Forgalmas út mellett haladtunk macska köveken. Kisebb utak útvesztőjében kanyarogtunk, és nagyon jól esett, amikor végre erdei ösvényen vezetett a kijelölt út. Hárman haladtunk az úton, és ezekben a pillanatokban van alkalmunk beszélgetni. Beszélgettünk a gyermekkorunkról, az életünket befolyásoló eseményekről. Bizony előfordulhat, hogy egy betegség, kapcsolati vagy egzisztenciális probléma okán jutunk el saját igazságainkhoz, Önvalónk felismeréséhez. Gyakran előfordul, hogy olyan fájdalmas, félelmet keltő vagy bonyolult hatás, élmény ér minket, amivel nem tudunk mit kezdeni.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfordítani figyelmünket és nem veszünk tudomást róla. Helyette inkább hirtelen elfoglaljuk magunkat, elmegyünk edzeni, eszünk-iszunk vagy egyszerűen úgy csinálunk mintha nem lenne semmi. Amikor így teszünk, akkor nem érezzük az érzéseinket, melynek következtében ezek az érzések elfojtottakká válnak. Eltemetjük őket magunkban. Ezek az érzések bennmaradnak az izmokban, az inakban, a gyomorban és számtalan más helyen a testünkben. Addig maradnak eltemetve, amíg elő nem hozzuk őket és igazán érezzük az adott érzést, ami van.
Azzal, hogy megengedjük magunknak az érzések megélését tudjuk őket kiszabadítani.

Beszélgetés közben gyorsan telik az idő. Így érkeztünk meg Barchelinhos ipari övezetébe. Egy szépséges középkori hídon jutottunk be a középkori városközpontba. A híd túloldalán állt a Igreja Matriz templom. A tér túloldalán állt a szépen felújított városháza. S amerre csak elláttunk ember nagyságú színes kakasok. Ezek a színes kakasok Portugália nemzeti szimbólumai. Találtunk egy kellemes kávézót, leültünk és frissen facsart narancslevet ittunk. Jól esett egy kicsit megpihenni. Egyre melegebb lett. Besétáltunk a főtérre. Megtekintettük a nyolcszögletű barokk templomot. A központban találtunk egy kézműves üzletet, ahol sikerült megvennünk az ajándékokat. A „mágikus” kötényt Marisnak, családtagjainknak, és barátainknak. A városból kifelé haladva színes művirágokkal díszített kapukat láttunk kiállítva. Valószínűleg a környék települései állították ezeket egyházi ünnep alkalmából. Egyre melegebben tűzött a nap. Forgalmas útvonal mellett haladtunk ismét. Az esővédőnek a hátizsákon figyelemfelkeltő szerepe lett. Hosszas séta után találtunk egy árnyas pihenőhelyet. Portugáliában szinte minden kertben van citrom, vagy narancsfa, esetleg mindkettő. Sikerült szerezni egy citromot, egy férfi éppen vágta le a citromfa ágait, és egy citromot nekünk adott. Még mindig volt a reptéren vásárolt csokoládékból. Gondoltuk energia pótlásként felhasználjuk, és megesszük őket. Felvágtuk a citromot, aminek nagyon jól esett a savanykás leve. Elindultunk. Jutka előre sietett, mi próbáltuk felvenni a ritmust vele. Emelkedőhöz érkeztünk, a nap hihetetlen erővel sütött. Úgy éreztem soha nem jutok fel az emelkedőn. Végre találtunk Marikával egy árnyas fát, azt gondolom, annak köszönhetem, hogy nem láttam újra az elfogyasztott csokoládét. Továbbhaladtunk, és Aborimnál a templomkertben az árnyas fák alatt a kőkerítésen pihentünk. Néztem a fa lombjait, és kinyújtottam a karom. Lengedezni kezdett a szellő, és jóleső frissítést nyújtott. Leengedtem a kezem, és a szellő nem fújt tovább. Újra felemeltem, és a szellő újra lengetni kezdte a leveleket.” Köszönöm Uram! Köszönöm, hogy velünk vagy, és figyelsz ránk!” Az út szőlőskertek között kanyargott. Több útszéli keresztet is láttunk. Tovább haladtunk, majd Portelánál elértük az útszakasz legmagasabb pontját. Kis falvakon gyalogoltunk keresztül. Próbáltunk szállást találni. Útközben láttunk fotókkal ellátott zarándokszállás hirdetéseket. Valahogy elnéztük, és túlhaladtunk a kereszteződésnél. Kiértünk egy településről, már vizünk sem volt. Szerencsére találtunk egy kutat, és mellette pihenő helyet. Kb. 800 métert kellett volna vissza sétálni, de többségi döntéssel úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk még kb. 5 km-t. Hágen Jutkának két fontos célja volt az úton. Egyik az  hogy gyalogoljunk egy nap 50 km-t, a másik hogy aludjunk egy éjszaka a csillagos ég alatt. Jelzem ez a két cél megvalósulni látszott. A véletlen szerencsének, és Berkes Marika figyelmességének köszönhetően találtunk egy Hostelt, ahol még betudtak fogadni bennünket. Egyszerű három ágyas szobát kaptunk. Volt egy francia ágy, és egy pótágy. Marika, és Jutka aludtak a francia ágyba. Marika mondta is Jutkának, hogy van rajta ruha. Ez megkönnyebbüléssel hallgattuk. Kértünk vacsorát, és együtt vacsoráztunk az udvaron megterített asztalnál a német, brazil útitársakkal. Vegetáriánus tésztát ettünk salátával, és finom bort ittunk hozzá. Hangulatos kertje volt a szállásnak. Már nagyon fáradtak voltunk 22 óra volt, de a nap hétágra sütött. Ronda vasajtó volt a szobánkon, és ablak sem volt rajta, de az adott körülmények között nagyon örültünk, hogy egyáltalán fedél van a fejünk fölött.