Reggel korán ébredtünk, hatkor útra keltünk. Mivel két nappal korábban érkeztünk Santiagóba, ezért felvetődött a gondolat, hogy menjünk le Muxiába gyalog, és nézzük meg a sokak által csodálatosnak vélt tájat. Tudtuk, hogy ehhez az úthoz három nap kell, ezért egyet busszal kívántunk megtenni. A recepción kaptunk egy térképet, amelyen be volt jelölve az út, ami vissza visz a camino útvonalra. A sötétben semmit nem láttunk a térképből. Jutka, és Balu előző este megtervezték az utat, a telefonos GPS segítségével meg is találtuk a jeleket. A központi buszpályaudvar nagyon messze volt tőlünk, ezért a gyaloglás mellett döntöttünk Negreiráig. Utunk egy kis erdőbe kanyargott, majd hegynek felfelé kapaszkodva egy kis aszfaltútba torkollott. Esni kezdett az eső, ezért feltettük az esővédőt, és az esőkabátot. Szórvány falvakon és ligeteken haladtunk keresztül. Számomra olyan volt, mint a francia út folytatása. Imádkozni kezdtem, úgy, mint előző évben minden reggel. Magamban énekeltem a Jézus szíve zsoltárt:

Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam szelíd szíved.
Minden veszélyt elűz egy mosolyod,
s lelkem megnyugszik, ha veled vagyok.
REF:JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.

Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Ölelj magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek.
Te légy tanítom, és jó pásztorom,
szívemet-lelkemet reád bízom.
JÉZUS SZÍVE, SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.

Jézus szíve ,  szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Dallal kereslek tégedet, vigasztald meg árva szívemet.
Rózsákat hintek oltárod elé,
hogy szálljon illatuk az ég felé.
JÉZUS SZÍVE, SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.

Szebbnél-szebb imák jutottak az eszembe:

Hiszem, hogy van egy Isten,
Ki végül egy velem.
Őbenne forr a Minden,
Csillagpont-végtelen.

És vonzásába ő fog,
És bennem ő kering.
A tettemben végső ok,
Szemedből rám tekint.

Hiszem, hogy van egy Isten,
Ki megóv és vezet.
Ki kézen fog szelíden,
S vihara zúgva zeng.

Akiben fénysugár ég,
Ki végső hatalom.
Aki a cél s a szándék
A kereszt-utakon.

Akiben egybeömlik
A bánat és öröm.
Hegyeket rengető hit
És halk virágözön.

Hiszem, hogy van egy Isten,
Egy végső akarat.
A szűk ösvény a szirten
Mely szabadságot ad.

Ki kemény, mint a kőfal,
És aki befogad.
Rigóban rezzenő dal,
És láva-zuhatag.

Akihez sose késő
És fény-ívébe von –
Hiszem, hogy van egy végső
Feloldó hatalom.

Észre sem vettem, hogy egyre párásabb lett a levegő. Számomra megszűnt az idő. Szemléltem a szépséges tájat, és mondtam az imákat. Találtunk egy reggeliző helyet, ahol egy nagyon talpraesett tulajdonos szolgált ki bennünket. Jutka bőséges reggelit vásárolt: tortillát, almás pitét, kakaót, narancslevet. Az eladó azt hitte két embernek vásárolt, majd mikor látta, hogy egyedül viszi ki az asztalhoz a reggelijét, elismerően nézett utána. Marika szintén bőséges reggelit vásárolt, a narancslé helyett kávét ivott. Elismerően beszéltünk a tulajdonos üzleti érzékéről, és gyorsaságáról. A település után a camino emelkedni kezdett, hosszan gyalogoltunk felfelé, amíg eljutottunk Ponte Maceriába. Egy szépséges középkori hídon keltünk át a Rio Tambrén. A hídról szép kilátás nyílt a folyóra, néhány restaurált malomra, ill. egy szép liget közepén álló tanyára.

Jutka már az első buszmegállónál mondta, hogy itt egy buszmegálló. Több buszmegállót is megnéztünk, de sehol nem volt kitéve menetrend. Azután láttunk egy fiatal nőt, aki a kertjében felszedett krumpli szárait traktorra tette. Megkértük segítsen nekünk, és ő villámgyorsan megnézte a neten, hogy 15 perc múlva jön egy busz. Megjött a busz, felszálltunk, de a sofőr mondta, hogy a 2 km-re lévő Negreiráig megy. Ezért mi leszálltunk, és begyalogoltunk Negreirába. Megkerestük a központi buszmegállót, ami tulajdonképpen két felfestett busz feliratból állt. A buszmegálló melletti bár ablakában láttuk, hogy Olveiroába, ahonnan másnap szerettünk volna indulni 17:25-kor indul a busz. Beültünk a bárba vettünk három tonicot, majd még hármat, és megbeszéltük, hogy Negreirában maradunk, és másnap Muxiáig utazunk busszal. A szállásunk a Szent József aubergében lett. Tágas terek, igényes konyha, étkező, és udvar jellemezte. Lezuhanyoztunk, pihentünk, majd elmentünk vacsorát venni. Vettünk 13 Euróért sonkát, sárga dinnyét, sajtot, croasszant, Filippino kekszet, mindenféle finomságot. A fenséges vacsora után aludni tértünk.