Még sötét volt, mikor felébredtünk. Kinyitottam az ajtót, a telihold megvilágította a szobát. Egy fiatal pár készülődött még rajtunk kívül. Az első célunk Ponte de Lima volt, de addig még közel 15 km-t kellett gyalogolnunk. Nemsokára egy plébániatemplomot találtunk, ami sajnos zárva volt. Szépséges villákat láttunk, igényesen kialakított kertekkel. Ezután meredek erdei ösvényre értünk, majd szemünk elé tárult a Lima-folyó völgye, és eukaliptusz erdőben megkezdtük az ereszkedést. Útközben egy útszéli kereszten Szent Jakabot ábrázoló csempéket láttunk. Készítettünk néhány fotót, majd szőlők, és almáskertek között értünk ki a főútra. Egymásba érő kis falvakon gyalogoltunk keresztül. Szinte minden település látható volt középkori kőkereszt, több helyen volt nyitva kis kápolna. Megérkeztünk Ponte de Barossba, majd Ponte de Limába. A város megőrizte középkori hangulatát. A központban vannak a történelmi nevezetességek. A főtér tele volt kávézókkal, bárokkal. Mi kiválasztottunk egy kávézót, és süteményeket vettünk. Marika fánkot, Jutka croissant, én pedig csokis szuflét. Ültünk a teraszon, és néztük a középkori kőhidat, amit római alapokra építettek. A fiatal pár, akikkel együtt készülődtünk reggel elhaladt mellettünk, és kedvesen köszöntek nekünk. A lány kanadai volt, a fiú pedig argentin. A hídon átkelve egy szépséges parkot láttunk. A következő cél Alto volt.

Az út több mint felét természetes gyalogösvényen tettük meg. Ez volt a legmeredekebb terep. Nagy méretű köveken kellett felfelé haladni, nem volt veszélytelen. A körülöttünk lévő fenyőfákból gyantát gyűjtöttek meglehetősen egyszerű technikával. Megvágták a fát, és az erre a célra kialakított nejlon zacskóba összegyűjtötték a fa nedvét. Az emelkedő tetején volt Alto, ami egyetlen házból állt, és ez nem szálláshely volt. Találtunk egy kőkeresztet, és oda tettük le az első szentképet, amit magunkkal hoztunk.  Úgy éreztük ez lesz a megfelelő hely.  

Amit Isten ígért

Isten nem ígért mindig- kék eget,

mindig- virágos víg ösvényeket.

Ború nélkül derűt,

árnyék nélkül fényt,

és fájdalom nélkül

békét nem ígért.

De ígért erőt minden új naphoz,

munkádhoz nyugalmat.

Világosságot utadhoz,

bajban is kegyelmet,

és segítő kezet,

mindig veled érző

örök szeretetet.

Ereszkedni kezdtünk egy fenyvesen áthaladó, hepehupás, köves ösvényen. Viana de Castelloig mentünk. Találtunk egy medencével ellátott szépséges szállást, de az sajnos zárva volt. Átjött a szomszéd, és ajánlott nekünk szállást éjszakára, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább tovább megyünk, hiszen boltot is keresnünk kellett. A bolt közvetlen szomszédságában volt egy közösségi szállás, amit jónak találtunk. Letusoltunk, majd vacsorázni mentünk a közeli étterembe. Bőséges, és finom vacsorát kaptunk. A pincér enyhén illuminált állapotban volt, de talán annál készségesebben szolgált ki bennünket. Az étterem falán a zarándokok által írt üzenetek voltak olvashatóak. Vacsora után visszamentünk a szállásra. Aludni próbáltunk, de néhány fiatal zenélni kezdett, és harmonikával, és dobbal szórakoztatták a többieket. Legalább húszan voltunk a szobában, és az egyik ágyon nagyon sokat forgolódott egy idős zarándok. Mivel a matrac huzata csörgött, hát képzelhetitek milyen nyugodt alvásban volt részünk.

Szent Benedek imája

Adj nekem, jóságos Jézusom,
Téged megértő értelmet,
Téged átélő érzelmet,
Hozzád siető lelket,
Irántad buzgó bensőséget,
Rád bukkanó bölcsességet,
Téged felismerő világosságot,
Érted égő szeretetet,
Benned élő szívet,
Téged dicsérő tetteket,
A Te szavaidra hallgató fület,
A Te szépségedet szemlélő szemet,
A Te fölségedet magasztaló nyelvet,
Neked kedves életmódot,
A Tőled küldött bajokat elviselő békességet.