Még sötét volt kinn, amikor levittük a táskánkat a közös előtérbe. Mellettem egy idősebb férfi csomagolta el a holmiját a táskájába. Gyönyörűen hajtogatott ruhák, minden precízen rendszerezve került a hátizsákjába. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mikor az én táskám belsejére gondoltam. A szállás előtt jutott az eszünkbe, hogy tegnap elfelejtettük megkeresni az induló jelet. Valamiért, mi Marikával vissza akartunk menni a tegnapi utolsó jelhez, hogy onnan folytassuk az utat. Az ötlet nem bizonyult jónak. Jutka mondta is, hogy szerinte új jelet kellene keresni. Mint utunk során többször, újra segítséget kaptunk, és elindultunk Tui külvárosa felé. Búcsúzóul még láthattunk egy XI. században készült kolostort. Magunk mögött hagytuk a várost, és egy középkori hídhoz vezető gyalogúton indultunk tovább. A hídon nem keltünk át, hanem balra fordultunk a földútra. A Via XIX római út mentén haladtunk tovább. Az autópályát is keresztezte utunk, azután fákkal benőtt útszakaszon haladtunk, majd egy útszéli kereszt mellett kijutottunk egy tisztásra. Itt állt Szent Telmo keresztje, aki 1251-ben ezen a helyen betegedett meg, és vitte el a láz. Ezután a folyóval párhuzamos erdei útra tértünk, és elszórt házakból álló falucskán keresztül Magdalena-hoz értünk. Itt egy kálvária dombot láttunk keresztekkel. Ezután csendes vidéki úton haladtunk tovább. Sok ismerőssel találkoztunk, és sokszor hallottuk a „Buen Camino!” köszönést. Porrino városában egy idős férfi integetett Marikának. Marika ránézett, és könnyes lett a szeme. Amikor azután beléptünk a templomba Marika arcán könnycseppek gördültek le. Lelke átalakulóban volt, peregrinosszá vált. A keresztény ember, úton lévő ember (homo viator), aki nem feledkezik meg arról, hogy az embernek miután kiűzetett a paradicsomból végig kell mennie a bűn és szabadulás hosszú és gyötrelmes útján, és csak élete végén juthat el a mennyei Jeruzsálembe, hogy ott Istennel és Krisztussal találkozzon (Jel 21-22). A zarándoklat tehát nem csupán egy ősrégi, szinte minden vallásban meglévő szokás, hanem az emberi élet tükre (speculum humanae vitae).
Boldog az az ember, aki benned találja erejét,
aki szívében zarándokútra készül. (Vásárhelyi Anzelm)
Hiszem, hogy megszabadít előítéleteimtől.
Hiszem, hogy megváltoztatja szokásaimat.
Hiszem, hogy legyőzi közömbösségemet.
Hiszem, hogy szeretettel tölti el lelkemet.
Hiszem, hogy megállít a rossz előtt.
Hiszem, hogy felbátorít a jóra.
Hiszem, hogy legyőzi szomorúságomat.
Hiszem, hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt.
Hiszem, hogy elveszi kicsinyhitűségemet.
Hiszem, hogy megerősít szenvedésemben.
Hiszem, hogy áthatja egész lényemet.
A zarándokút legszebb, és egyben legmeghittebb pillanatai ezek. Már három zarándok folytatta az útját Mos felé. Marika széles mosollyal az arcán köszönt a helyi lakosoknak is, akik szembe jöttek velünk. Mos városában leültünk egy kút melletti padra, és Marika kedvesen intett, egy nőnek, aki odajött hozzánk, és elmondta, hogy neki is van egy alberguéja a városban. Mos egyébként nagyon tetszett nekünk, szép tiszta város benyomását keltette. Új szálláshellyel rendelkezett, valamint egy étterem is volt a szállással szemben. Most, mi nem választottuk Mos városát, hanem tovább indultunk Redondela felé. Megismerkedtünk egy kedves német fiúval, majd egy beszédes szlovák fiúval. Ezután egy 235 méter magas emelkedő következett, és miután lefelé jöttünk Redondela elővárosában találtunk egy szállást, ahol étterem is volt. Nem mentünk tovább. Úgy döntöttünk, hogy maradunk és pihenünk egyet. Hat emeletes ágy volt a szobában, de csak hárman aludtunk benne. Voltak két ágyas szobák is, ahová a mi szobánkon keresztül lehetett bejutni. Az egyik szobában egy középkorú pár lakott, a másik szobában két fiatal lány. Zuhanyzás után az étterembe mentünk, és megebédeltünk. A lányok levest ettek, én salátát. Az igaz, hogy romlott a szemem, de én a salátákat egyre kisebbnek láttam, és eltűnt róluk a tonhal. A spagettiről is hiányzott a hús, az én csirkesültem pedig egyenesen felejtős volt. Nagyon sok vendég érkezett az este folyamán az étterembe. Mi ennek azért örültünk, mert a sörhöz adtak chipset, amit a vendégek rendszerint meghagytak, és mi szépen belakmároztuk. Kajánk még volt a tegnapi vásárlásból, de azt a hűtőbe tettük, és úgy döntöttünk jó lesz reggelire. Áldás volt a redőny a szobánk ablakán. Végre sikerült a sötét szobában mélyen elaludni.
