Már világos volt, amikor felébredtünk. Jól esett az elsötétített szobában az alvás. Miután elkészültünk elköszöntünk szállásadónktól, aki már a bárban tevékenykedett. Szerettünk volna frissen sült péksüteményt enni, de még minden be volt zárva. az egyik kirakatban láttuk, hogy pékek készítik elő sütésre a tésztát. Pontevedra volt az úti célunk. A Ría Pontevedra torkolatvidékén egyébként is érdekes útszakasz várt ránk. Tengerszintről indultunk, majd egy erdős sávon felfelé kapaszkodtunk. A meredek kapaszkodó után egy zarándokmotívumokkal díszített ivó kutat találtunk. Egyre több zarándok volt már az úton. Találkoztunk a német lányokkal, a közvetlen német fiúval, és a szlovák sráccal, aki két fontos szót tudott magyarul, a debreceni párost, és a hortobágyi húsos palacsintát. Jutka napok óta szeretett volna kakaót inni. Találtunk egy bárt, épp akkor nyitott ki. Szerencsére volt finom kakaó a bárban, és csupán két percet kellett várni a friss croissantra. Megettük a tartalék kajánkat, hogy ne kelljen cipelni. A bőséges reggeli után elindultunk Pontesampaio felé. A Verdugo folyó fölött elegáns kőhíd vezetett át, a hídról jól lehetett látni a homokos partot, ami kellemes pihenőhelynek ígérkezett. Jutka meg is jegyezte, hogy milyen jó lenne pihenni egyet a homokos parton. Ezután újra emelkedő következett, megint csak úgy éreztük, mint egy évvel korábban, hogy folyamatosan felfelé kell menni. Nehézséget okozott még az is, hogy valamiért macskakövekkel kikövezték a zarándokutat. Egyre melegebb lett. Beérkeztünk Pontevedra elővárosába. Finom illatokat éreztünk, és megpillantottunk egy bárt, ami előtt két középkorú nő polipot sütött. Galíciában nagyon finom polipot készítenek. Tavaly nem mertük megkóstolni a finom csemegét. A pincértől tapast kértünk, és amíg vártunk, én oda mentem megnézni, hogy készítik a polipot. Egy nagy üstben főzték, majd kiszedték, ollóval felkarikázták, és finom fűszeres olajjal leöntötték, majd egy fatányéron szervírozták. Leültem az asztalunkhoz, és néhány perc múlva, már hozták is a polipot. A hölgyek úgy értékelték a standjuknál tett látogatást, hogy rendeltem polipot. Marika egyáltalán nem szereti a halat, de azért megkóstolta a váratlan csemegét. Jutka, és én jóízűen belakmároztuk a tányér polipot, és kenyérrel kitöröltük a tányéron maradt olajos öntetet. Már egyáltalán nem voltunk éhesek, mikor kihozták a lazacos szendvicset. A Tapas ugyanis apró ételt jelent, és mi véletlenül most ezt rendeltük. Valójában krumplis tortillára voltunk éhezve. Büszkén küldték haza a lányok a polipról készült fotót a férjeiknek. Balu meg is jegyezte, hogy Jutka még ennyi év után is tud meglepetést okozni neki.

A kielégítő ebéd után elindultunk szállást keresni. Találtunk is egy hostelt ami előtt már több zarándok ült, de az csak egy fél óra múlva nyitott ki. Ezért tovább mentünk a központba. Pontevedra a régió üzleti, és turisztikai központja. Rendelkezik középkori városmaggal, amelyen áthalad a camino útvonal. A főtéren egy utcai zenész a Beatles, Yesterday című számát játszotta. Megláttunk egy egyedülálló kápolnát a Santuario da Peregrinát. Ez a kápolna fésűs kagyló mintájú alaprajzra épült. Az előtérben két férfi kegytárgyakat árult. Jutka segítséget kért tőlük szállás ügyben. Mondták, hogy nagyon telítettek a szállások, de adtak egy várostérképet, és bejelölték a lehetséges szálláshelyeket. Bejártuk a régi negyedet, de minden szálláson el volt helyezve a megtelt tábla. Sajnos feladtuk, és úgy döntöttünk tovább megyünk a következő településig, ahol szálláshelyet találhatunk. Így nem néztük meg a jelenések kápolnáját, és a híres Basílica de Santa María A Grandet.

A városból kivezető római kori alapokra épített hidat renoválták, ezért egy új hídon keltünk át a Lérez folyón. Egy parkon át vezetett az út, ahol feltöltöttük a kulacsainkat, és beszéltünk két zarándokkal, akik kérdezték, hogy mennyit kell még menni a következő szállásig. Jutka mondta, hogy még 12 km van hátra. Vasúti sínek mellett mentünk az eukaliptusz erdőbe. Gyönyörű volt az ösvény a délutáni napsütésben. Jutka felvetette, hogy egyébként akár mehetnénk 50 km-t, és aludhatnánk a szabadban is. Berkes Marika előtérbe helyezte, hogy megveri Jutkát, ha ezt még egyszer felhozza. Jutka kérdezte, hogy megvédem-e, de én nem akartam állást foglalni kettőjük között. Azt válaszoltam, hogy inkább felveszem, és felteszem a youtubra, azzal a címmel, hogy békés zarándokok Santiago felé. Ezen a szakaszon nagyon sokat nevettünk. Ráadásul a fűszeres polip állandóan inni akart, ezért jó sokat ittunk, és pisiltünk. A nevetés felüdít, könnyebbséget hoz, és enyhíti a fájdalmat. (Charlie Chaplin)

A nevetés a legjobb orvosság. Mindegy, mennyire rossz vagy kilátástalan a helyzet, a humor, a huncutság és a szívből jövő nevetés mindig belefér. Ha megtanulunk nevetni magunkon, nyitottabbá válunk a mélyebb emberi kapcsolatokra és az alázatosabb tanulásra.(Robin Youngson)

Barroban találtunk szálláshelyet. Már nem tudtak ágyat adni, matracot kaptunk mindhárman a hospitalero szobában. Egy dél-amerikai család aludt még ott velünk, két aranyos kisgyerekkel. Közös vacsorán vettünk részt, ahol gazpacho, tortilla, és dinnye volt a menü. Sokan ültünk az asztalnál, de a legtöbben a németek voltak. A szálláshelyet áthatotta a hippi hangulat. Jutka nagyon boldog volt, hogy a tortilla kívánságát is teljesítette a jó Isten.

Éjszaka sokáig nem tudtam elaludni. Annyi mindent kellett gondolni. Portóból jöttünk kifelé, és az egyik falon nagy piros betűkkel ott volt egy felirat, amire azt hittem, csak véletlen. Azután még Portugáliában haladtunk az úton, én lehajoltam felvenni egy követ, és Marika rámutatott egy könyvre, amit valaki ott hagyott az erdőszélen, egy nagyobb kövön. Coelho: Hippi című könyve volt angolul. Coelho az én kedvenc íróm. Azt hiszem az ő könyvei hatására indultam zarándokolni Spanyolországba. Pontevedrában ma a Yesterday, és most itt vagyunk egy hippi tanyán. Vajon mit szeretne mondani az Úr??

Coelho ezt írja a Hippiben: Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie

A megbocsátás nehéz mesterség. Minden gyilkosság közül az a legrosszabb, amelyik az életörömöt öli ki belőlünk. Mindig valami jobbat keresünk, így elszalasztjuk életünk nagy lehetőségét. A látható énünk, az, akinek hisszük magunkat, csak egy körülhatárolt hely, aminek semmi köze a valódi énünkhöz. Ezért esik annyira nehezünkre meghallani azt, amit a lélek mond, ezért próbáljuk inkább megzabolázni, hogy helyette a terveinket követhessük: a vágyainkat, a reményeinket, a jövőnket. Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerű szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta. Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet.

Yesterday szövege magyarul

Tegnap minden bajom olyan messze tűnt
Most úgy néz ki mintha itt maradnának
Oh, hiszek a tegnapban

Hirtelen nem vagyok olyan ember mint azelőtt
Egy árnyék lóg le rólam
Oh, tegnap hirtelen jött

Miért kellett elmennie, nem tudom, nem mondta
Mondtam valami rosszat, most csak vágyom a tegnapra

A tegnapi szerelem olyan könnyű játék volt
Most szükségem van egy helyre ahova elbújhatok
Oh, hiszek a tegnapban

Miért kellett elmennie, nem tudom, nem mondta
Mondtam valami rosszat, most csak vágyom a tegnapra

A tegnapi szerelem olyan könnyű játék volt
Most szükségem van egy helyre ahova elbújhatok
Oh, hiszek a tegnapban